2 Sámuel 13

2 Sámuel 13

1. Kire hallgatok?
• Simea Dávid testvére. Jónádáb Absolon (és Amnón) unokatestvére.
• Amnónnak az eszével lehetetlennek tűnt a vágyát beteljesítenie.
• Jónádáb rossz tanácsadó: amiről Amnón az eszével tudja, hogy rossz, azt elmondja, hogy lehet megcsinálni. Szép kis chaver.
1Kor15:33: „Ne tévelyegjetek. Gonosz beszédek megrontanak jó erkölcsöket.”
• Tanács: színleljen (képmutasson?) – a folytatást nem mondja el, de kitalálható.
• Az eszemre, az Igére vagy a fülemnek kedves tanácsokra hallgatok?

2. gyűlölet = – szeretet (?)
• Amnón ahavával szerette Támárt.
• Csalóka!
• Utána meggyűlölte? A valódi, őszinte szeretet nem fordulhat egy testi cselekedet után az ellenkezőjére.
• Akkor ez nem szeretet/szerelem volt, hanem csak testi vágy.
• Nem „ismerte”, hanem „vele hált” (legaljasabb, erőt vett rajta, meggyalázta).
3Móz20:17: „A mely férfi elveszi nővérét, atyja leányát vagy anyja leányát, és látja szemérmét s a nő látja az ő szemérmét, gyalázat az, irtassanak ki népük fiainak szemei előtt; nővére szemérmét fedte föl, bűnét viselje.”
• Elküldi (16. vers: „ezt itt” ?!) – ha nem látom, nincs is?
• Támárnak ezzel a férjhezmenés lehetősége is megszűnt.
• Absálóm szavak nélkül tudja, mit tett Amnón.
• EZ ismeret – ismeri a húgát. De a testi vágy megint gyűlöletet szült.

3. Tudom, mi lesz.
• Támár előre figyelmezteti Amnónt, hogy amit tenni akar, az rossz.
• Amnón itt már nem az eszére hallgatott.
• Elragadta a hév? Tudta, hogy ez lesz.
Róm13:14b: „ne tegyétek meg a húsnak szándékát, hogy vágyakat ne gerjesszenek.”
• Absálóm is két évig táplálta a gyűlöletét, majd előre megfontolt szándékkal megölte féltestvérét.
• Dávid sejti, amikor nem akarja engedni Amnónt menni?
• Hamis hír érkezik Dávidhoz, de Jónadáb már tudja, hogy az nem igaz, pedig ott sem volt.
• (a pesszimista gazda)
• Táplálta Absálóm gyűlöletét?
1Móz4:7: „Nemde ha jót cselekszel, akkor emelkedsz, ha pedig nem cselekszel jót, az ajtónál hever a bűn, utánad van vágyakozása, de te uralkodjál rajta.”
• Táplálom a gyűlöletet vagy megbocsátok? Isten megbocsát!

4. Dávid reakciója
• Dávidnak is meg lett bocsátva!
• De ítélkezhet még hitelesen?
• Nem akarja kimondani a halálos ítéletet elsőszülöttje, trónörököse fölött.
• Absálóm elmenekül anyai nagyapjához, Talmájhoz Gesúrba – ennek később jelentősége lesz!
• Ő Dávid kedvenc fia? (minden időben ↔ megvigasztalódott)

2 Sámuel 13

¹Történt ezután, Absálómnak, Dávid fiának volt szép nővére, neve Támár; azt megszerette Amnón, Dávid fia. ²És kínja volt Amnónnak egészen megbetegedésig nővére, Támár miatt, mert hajadon volt és lehetetlennek tetszett Amnón szemeiben, hogy bármit is elkövessen rajta.
³Amnónnak pedig volt egy barátja, neve Jónádáb, fia Simeának, Dávid testvérének, s Jónádáb igen okos ember volt. És mondta neki: Miért vagy te egyre soványabb, oh királyfi, napról-napra? Ugye megmondod nekem: Mondta neki Amnón: Támárt, Absálóm testvéremnek nővérét szeretem. ⁴Erre mondta neki Jónádáb: Feküdj ágyadra és tettesd magad betegnek; s ha majd jön az atyád, hogy téged lásson, így szólj hozzá: jöjjön csak Támár nővérem és adjon nekem kenyeret enni, készítse el szemem előtt az ételt, azért hogy lássam és kezéből egyem.
⁵Lefeküdt tehát Amnón és betegnek tetette magát; eljött a király, hogy lássa őt, ekkor így szólt Amnón a királyhoz: Jöjjön csak Támár nővérem és készítsen szemem előtt két bélest, hogy kezéből egyem. ⁶Ekkor küldött Dávid a házba Támárhoz, mondván: Menj csak Amnón testvéred házába és készítsd el neki az ételt. ⁷És elment Támár Amnón testvérének házába, az pedig feküdt; vette a tésztát, meggyúrta, elkészítette szemei előtt és megfőzte a bélest. ⁸Vette a serpenyőt s kitöltötte elé, de az vonakodott enni; s mondta Amnón: Vezessetek ki mindenkit tőlem, és kiment mindenki tőle. ⁹Ekkor szólt Amnón Támárhoz: Hozd be az ételt a kamarába, hadd egyem kezedből; s vette Támár a bélest, melyet elkészített és bevitte Amnón testvérének a kamrába. ¹⁰Odanyújtotta neki, hogy egyék; ekkor megragadta őt és mondta neki: Jöjj, feküdj mellém, nővérem. ¹¹De mondta neki: Ne, testvérem, ne gyalázz meg, mert nem tesznek ilyesmit Izraelben, ne kövesd el ez aljasságot. ¹²S én hová vigyem gyalázatomat? Te pedig olyan lennél, mint: a legaljasabbaknak egyike Izraelben! Most tehát beszélj csak a királlyal, mert nem tagad meg engem tőled. ¹³De nem akart hallgatni szavára, erőt vett rajta, meggyalázta és hált vele.
¹⁴Erre meggyűlölte őt Amnón igen nagy gyűlölettel; sőt nagyobb volt a gyűlölet, mellyel gyűlölte, a szerelemnél, mellyel szerette volt: és mondta neki Amnón: Kelj föl, menj! ¹⁵Mondta neki: Ne történjék e gonoszság, mely nagyobb a másiknál, melyet rajtam elkövettél, hogy elküldesz engem! De nem akart rá hallgatni. ¹⁶Hívta a legényét, aki őt szolgálta és mondta: Küldjétek csak ki mellőlem ezt itt és csukd be az ajtót utána. ¹⁷Volt pedig rajta tarka köntös, mert ily ruhákba öltözködnek a hajadon királyleányok. És elvezette őt szolgája kifelé és becsukta utána az ajtót. ¹⁸Ekkor hamut hintett Támár a fejére, a rajta levő tarka köntöst pedig megszaggatta; fejére tette a kezét és elment, egyre jajgatva. ¹⁹És szólt hozzá testvére Absálóm: Vajon testvéred Amnón volt-e nálad? De most nővérem hallgass, testvéred ő, ne fordítsd szívedet e dologra. És maradt Támár elhagyottan testvérének Absálómnak házában. ²⁰Dávid király pedig meghallotta mind e dolgokat, és haragjára volt nagyon. ²¹És nem beszélt Absálóm Amnónnal, se rosszat, se jót, mert gyűlölte Absálóm Amnónt amiatt, hogy meggyalázta nővérét, Támárt.
²²Történt pedig két esztendő után, nyírtak Absálómnál Báal-Cháczórban, mely Efraim mellett van; és meghívta Absálóm mind a királyfiakat. ²³Ekkor bement Absálóm a királyhoz és mondta: Íme, kérlek, nyírnak szolgádnál; menjen csak oda a király meg szolgái a te szolgáddal. ²⁴Szólt a király Absálómhoz: Ne fiam, ne hagyj mennünk mindnyájunkat, hogy terhedre ne legyünk; unszolta őt, de nem akart odamenni, hanem megáldotta. ²⁵Ekkor mondta Absálóm: Ha nem, jöjjön csak oda velünk Amnón testvérem! Mondta neki a király: Minek menjen veled? ²⁶De unszolta őt Absálóm; küldte tehát vele Amnónt és mind a királyfiakat. ²⁷És megparancsolta Absálóm a legényeinek, mondván: Nézzétek csak, mikor vidám lesz Amnón szíve a bor közben és így szólok hozzátok: üssétek le Amnónt, akkor öljétek meg, ne féljetek, hiszen én parancsoltam nektek, erősödjetek és legyetek derék emberek! ²⁸És tettek Absálóm legényei Amnónnal, amint parancsolta Absálóm; erre fölkeltek mind a királyfiak, felültek kiki az öszvérére és megfutamodtak. ²⁹Ők még útban voltak, és a hír eljutott Dávidhoz, mondván: megölte Absálóm mind a királyfiakat, és nem maradt meg közülük egy sem. ³⁰Erre fölkelt a király, megszaggatta ruháit és földre feküdt; mind a szolgái pedig ott álltak megszaggatott ruhákkal. ³¹Ekkor megszólalt Jónádáb, Simea, Dávid testvérének fia és mondta: Ne mondja uram: mind az ifjakat, a királyfiakat megöltek, hanem egyedül Amnón halt meg, mert Absálóm szájában volt ez, amióta amaz meggyalázta Támárt, a nővérét. ³²Most tehát ne vegyen uram a király ily dolgot szívébe, hogy mondaná: mind a királyfiak meghaltak; mert egyedül Amnón halt meg. ³³Absálóm pedig megszökött. És fölemelte az őrködő legény a szemeit és látta, íme sok nép jött az út felől, a hegy oldaláról, hátuljáról. ³⁴Ekkor szólt Jónádáb a királyhoz: Íme a királyfiak megjöttek; szolgád szava szerint, úgy lett. ³⁵És volt, amint végzett a beszéddel, íme a királyfiak megjöttek, fölemelték hangjukat ég sírtak; a király is és mind a szolgái sírtak igen nagy sírással.
³⁶Absálóm pedig megszökött és ment Talmájhoz, Ammíhúd fiához, Gesúr királyához. És gyászolt fia fölött minden időben. ³⁷Absálóm megszökött és ment Gesúrba, és ott volt három évig. ³⁸És vágyódott Dávid király [szelleme] epedve Absálóm után, mert megvigasztalódott Amnón felől, hogy meghalt.